Wichmann Tamás mintegy húsz évig segítette a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot. Amikor Puskás Öcsi, Hidegkuti Nándor, Buzánszky Jenő, Grosics Gyula és Szepesi György megalakították az NGYSZ Sport Bizottságát, Tamás azonnal jelentkezett, hogy ő is részt akar venni a munkában. Az egyik legszorgalmasabb és leglelkesebb önkéntesünk volt, nem tudtunk tőle olyat kérni, amit ne csinált volna meg szívesen. Világhírű, sikeres élsportoló volt, kilencszeres világbajnok, és mégis szerényen élt és viselkedett. Szeretett és tudott sokat dolgozni, imádta a gyerekeket, szívesen foglalkozott velük, ragyogóan értett a nyelvükön.

Sok kedves történetünk van vele.

Egyik lovasterápiás versenyünkön ő adta át a díjakat a gyerekeknek. A fotós kérte, hogy dőljön neki a lónak, amitől az egy kicsit oldalra mozdult. Az egyik néző bekiabált: „Vigyázz, Tamás, feldöntöd a lovat!” Mire Tamás megpaskolta az állat nyakát, és azt mondta: „Majd vigyázok a kicsikémre.”

Egy másik fóti lovasversenyünk alkalmával problémáink adódtak a gyerekek étkeztetésével. Tamás egy szemvillantás alatt elvállalta a beugró szerepét, és egy másik sokszoros világverseny-győztes sportolóval, Kovács Katalinnal és egy közös jó barátjukkal együtt nekiálltak sütni-főzni. Három órával később a kétszáz gyerek jókedvűen ette a hatalmas rántotthúsokat.

Tamás többször eljött velünk önkéntes orvoscsoportunk erdélyi körútjaira is, ahol élménybeszámolókat tartott a gyerekeknek és evezni vitte őket.

Jó ideje mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy súlyos betegséggel küzd – az életéért. Mindent megtett a gyógyulásért, hihetetlen akaraterővel küzdött. Év végén együtt voltunk a Gyermekmentő karácsonyi fogadásán, pár nappal később elhozta unokáit az Erkel Színházba, a Diótörő-előadásra. A januári vízilabda EB meccseire az MVLSZ meghívott az országból 1500 gyereket, ennek a szervezését a Gyermekmentő végezte. Tamás még ide is elhozott egy vidám gyerekcsoportot, és – bár nagybetegen –, de még mindig örömmel volt velük együtt, szívből szurkoltak a női válogatottunknak.

Fájdalommal búcsúzunk tőle, az egyik legkedvesebb, legönfeláldozóbb, legelkötelezettebb tagunktól, barátunktól.

Isten Veled, Wichmann Tamás!