Lassan hagyomány lesz, hogy Bóta Katalin, Berta István és Berta Ádám eltekernek az éppen aktuális olimpiai játékok színhelyére, s útközben a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat hírét viszik országhatárokon át, és rögtön gyűjtenek is a szervezet számára. Négy évvel ezelőtt egészen Londonig bicikliztek el, idén pedig Lisszabonig mentek, ahonnan a Gyermekmentő kis zászlója – természetesen a magyar zászlóval együtt – repülőn folytatta útját Rio de Janeiróig.
A kis csapat mindhárom tagja vérbeli amatőr sportember, Bóta Katalin „civilben” a Deutsche Bank Magyarországi Fióktelepének vezérigazgató-helyettese. Ő fekvőkerékpárral (rekumbens) tette meg az utat, két társa hagyományos kétkerekűvel. A riói olimpiára vezető út 3700 kilométeres európai szakaszára június 12-én startoltak el Nagykovácsiból. Útjuk Szlovénián, Olaszországon, Franciaországon és Spanyolországon keresztül vezetett Portugáliába. Átkeltek a Pireneusokon, és végigcsinálták kerékpárral az El Caminót. Július 18-án, 37 napos kalandozás után érkeztek meg Lisszabonba, ahol a magyar nagykövetségen fogadták őket.
(A képre klikkelve egy galéria nyílik meg.)
A fizikailag és lelkileg is megterhelő, ám cserébe annál élménydúsabb és kalandosabb út minden napjáról online tudósítottak a Facebook ’Bringával az Olimpiákra’ lapján, beszámolójukat lélegzetelállító fotókkal illusztrálva. Persze az út során voltak kulturális és kulináris kalandok is. Bóta Katalin munkáltatója, a Deutsche Bank Magyarország, amely mindig is nagy súlyt helyezett a vállalati felelősségvállalásra, kivételesen hosszú szabadságot ’engedélyezett’ Katalinnak e nemes, karitatív célra.
Az út során vállalt fundraising során több mint félmillió forintnyi összeg gyűlt össze, melyet ismét a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat használhatott fel. Ezúttal a pénz a szervezet fóti Lovasterápiás Központjában folyó terápiás munkát segíti, többek között a szeptember végi terápiás lovasverseny díjait is ebből kapták a hátrányos helyzetű, terápiában részesülő beteg gyerekek. A verseny egyik házigazdája Bóta Katalin volt.
Bóta Katalin az október 26-i értékelőn elmondta, hogy az út ezúttal sokkal hosszabb és nehezebb volt, mint négy éve, több emberrel találkoztak kifelé, akik örömmel hallották, hogy a tekerés nem öncélú, hanem egyben segítő akció is. Megint nagy elismerés jár a kollegáknak és a barátoknak, akik egyre nagyobb számban álltak az ügy mellé, mind erkölcsileg, mind anyagilag.