Az elmúlt 22 évben több mint negyvennégyszer járt az orvoscsoporttal Erdélyben, ahol vizsgálta és kezelte a gyerekek szemét, és szemüveggel látta el őket. Magyarországon is rengeteg hátrányos helyzetű gyereket látott el, valamint gyógyította a határon túlról biztosítás nélkül érkezett gyerekek százainak a szemét is.

Mióta vesz részt önkéntesként a Gyermekmentő munkájában?

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tagja vagyok. 1997-től 2018-ig vettem részt, minden évben két alkalommal a Szolgálat önkéntes orvos-csoportjának erdélyi vizsgálatain, mint szemorvos. Az elmúlt 22 évben 44-szer jártam az orvos-csoporttal Erdélyben, ahol vizsgáltam és kezeltem a gyerekek szemét.

Hogyan került kapcsolatba a Gyermekmentővel? Miért fontos Önnek az önkéntes munka?

A Gyermekmentő Szolgálattal egy volt egyetemi csoporttársam, dr. Szarvas Dalma révén kerültem kapcsolatba, aki a Heim Pál Gyermekkórházban dolgozott gyerekorvosként, akkor ő már 1-2 éve járt a Gyermekmentővel Erdélybe. Ő mondta nekem, hogy nagyon nagy szükség lenne gyerekszemészre ezeken az utakon, hiszen ekkoriban Romániában a gyermekszemészet, mint önálló szakterület egyáltalán nem létezett. Természetesen nagyon szívesen vállaltam ezt a feladatot. Az önkéntesség jött a foglalkozásomból adódóan is, hiszen az orvosi hivatás egy segítő szakma. Én 97-ben már közel 25 éve voltam gyermekszemész, így már ekkor is nagy tapasztalattal rendelkeztem, ezért is volt teljesen természetes számomra, hogy vigyem Erdélybe a gyerekszemészeti tudásomat, ami ott hiánypótló volt, és viszem azóta is. Amikor csak tudunk menni Erdélybe a Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvos-csoportjával, akkor én megyek.

Főleg erdélyi iskolákba és óvodákba mentünk szűrni ez alatt az idő alatt, a kezdetekben gyermekotthonokba is ellátogattunk. Hargita megyében, Csíkban, a Gyimesekben jártunk sok, nagyon szegény településen. Állandó asszisztensként sokszor segítette a munkámat Dobos Viktor, akinek eredeti foglalkozása mentőápoló.

A szemészeti vizsgálatokhoz szükséges valamennyi felszerelést, lámpát, eszközöket stb. mi vittük magunkkal a tantermekbe. A vizsgálatokhoz szükséges drágább eszközöket, műszereket a Gyermekmentő Szolgálat szerezte be, enélkül nem tudtam volna én sem a munkámat végezni. Nem csak vizsgáltam, hanem az NGYSZ segítségével szemüvegeket is készíttettünk a gyerekeknek Budapesten, és ingyenesen eljuttattuk nekik. E nélkül ezeknek a gyerekeknek soha nem lett volna szemüvegük, mert a szüleik nem tudták volna kiváltani őket, hisz annyira szegények voltak. 

Miért éppen a Gyermekmentőt segíti?

Ide volt kapcsolatom, így találtam meg a szervezetet. Nagyon jó csapat jött össze, nagyon jól éreztem magamat a többiekkel.  Szívből jött, hogy segítsek, szívesen csináltam, és a korom ellenére szívesen csinálnám most is. Úgy érzem, hogy nagyon hasznos volt minden munka, amit itt végeztem, mivel a szemészeti klinikákra nagyon nehéz, szinte lehetetlen volt a távoli falvakból eljutni, ezen kívül ez ingyenes volt, mind a vizsgálat, mind a szemüveg, ami nagy segítség volt a családoknak. 

Ezeken túlmenően egy, a gyermekszemészet iránt érdeklődést mutató, csíkszeredai szemész kolléga szakmai fejlődését is folyamatosan támogattam, akit gyermekszemésszé képeztem Budapesten. Ő a Gyermekmentő költségén egy hónapot töltött mellettem a rendelőben, és az erdélyi utak között ő kontrollálja a nagyobb figyelmet igénylő gyermekek szemét.

Milyen területen segíti a Gyermekmentő munkáját?

Gyerekszemészet területen ügyködtem és ügyködök jelenleg is. Remélem, még lesz alkalmam menni Erdélybe. Nagyjából egy nagyvárosnyi gyereket néztem meg ennyi év alatt.

Meséljen el egy rövid, emlékezetes történetet a Gyermekmentő Szolgálattal végzett önkéntes munkája kapcsán.

Az egyik történet Gyimesbükkön esett meg, az egyik általános iskolában. A szűrésen az egyik harmadikos kislányról kiderült, hogy születése óta van egy + 6-os dioptriás szemhibája, ami miatt gyakorlatilag semmit sem látott közelre. A tanítónője azt mondta, hogy mivel a gyermek nem tudott megtanulni sem írni, sem olvasni, azt hitték, hogy szellemileg visszamaradott. A következő utunk során ismét találkoztam a tanítónővel, aki elmondta, hogy ez a kislány, amikor megkapta a szemüvegét, akkor 3 hét alatt megtanult írni és olvasni, ami szinte hihetetlennek tűnt számára. Azt mondta, hogy sosem gondolta volna, hogy egy szemhiba miatt nem képes a tanítványa megtanulni írni-olvasni, de most jól megjegyezte, hogy ezentúl jobban kell figyelni az ilyesmire, és megígérte, ha felmerül a gyanú, akkor elviszi szemvizsgálatra az ilyen gyerekeket.

Egy másik történet Csíksomlyón, egy olyan bentlakásos középiskolában történt, ahol szegény családok gyerekei laktak, és tanultak szakmát. Itt vizsgáltam egy kislányt, aki varrónőnek tanult, a vizsgálat során derült ki, hogy veleszületett szürkehályogja van, szegény két méterre sem látott. Mivel későn került a kezem alá, – 15 éves korban már hiába operálják meg a szürkehályogot, ekkor az éleslátás már nem tud kialakulni – sajnos segíteni a látásán már nem lehetett, de legalább az kiderült, hogy varrónőnek nem lesz alkalmas, így nem szabad ezt a szakmát erőltetni, más kenyérkereső szakmát kell keresni számára.

Sokszor találkoztam olyan gyerekekkel is, akiknek az egyik szeme jó volt, de a másikkal egyáltalán nem, vagy alig láttak, de ezt senki sem vette észre. Ha sikerült ezt időben kiszűrnünk, akkor szemüveggel lehetett korrigálni, mert ezt kiskorban még lehet javítani, de később, 14-15 évesen már nem lehet ezen segíteni.

Nagyon jó visszaemlékezni ezekre a történetekre. Mindig nagyon jól éreztem magam ezeken az utakon, mert a gyerekek mindenhol aranyosak voltak, és mindenhol szeretettel fogadtak minket.

Dr. Szekeres Márta gyermekszemész, a Budai Gyermekkórház nyugalmazott osztályvezető főorvosa – Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata