A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat öt önkéntes segítője kapott állami kitüntetést március 15-e alkalmából
Szántó Ildikó, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Romániai Egyesületének alelnöke és a Bihar megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság nagyváradi gyermekvédelmi szakszolgálatának vezetője, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapta rászoruló gyerekek érdekében végzett odaadó és magas színvonalú önkéntes munkája elismeréseként, amellyel – az NGYSZ Romániai Egyesület alelnökeként – napi szinten segíti a Bihar megyei rászoruló gyermekeket.
Mióta vesz részt önkéntesként a Gyermekmentő munkájában? Milyen területen segíti a Gyermekmentő munkáját?
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat segítő munkájában 1989 december végétől veszek részt, egészen pontosan attól a pillanattól kezdve, amikor Edvi Péter és barátai adományokkal, segíteni akarással érkeztek Romániába az 1989-es forradalom kitörése után. Szociális és gyermekvédelmi területen működünk együtt.
Hogyan került kapcsolatba a Gyermekmentővel?
Az 1989-es romániai forradalom kitörését követően Edvi Péter kezdeményezésére német és magyar adományok érkeztek Romániába. Olyan árvaházakat fedeztünk fel, ahol naponta haltak meg gyerekek a borzalmas intézményi életkörülményektől. Ebben a folyamatban csatlakoztam én is a segítőkhöz.
Miért lett önkéntes?
A csegődi és a tenkei gyermekotthonokban felfedezett beteg gyerekeket és embertelen körülményeket látva úgy éreztem, hogy nagyon sokat kell tenni azért, hogy méltó emberi körülmények között élhessenek az itt gondozott gyerekek. Igy kezdődött minden. Mivel akkoriban még nem szociális területen dolgoztam Nagyváradon, a segítőmunkát szabadidőmben végeztem. Nagy örömöt jelentett és jelent a mai napig, ha segíteni tudok, és azzal örömöt szerzek a gondozásban elhelyezett rászoruló gyerekeknek. Közülük sokan már felnőttek, de a kapcsolat megmaradt közöttünk, és még ma is, ha valamilyen segítségre szorulnak, megkeresnek.
Meséljen egy rövid, emlékezetes történetet a Gyermekmentő Szolgálattal végzett önkéntes munkája kapcsán.
Minden segítségnyújtás emlékezetes, de talán azt mondanám el, amikor egy egyedülálló, 4 gyerekes (2 – 10 éves gyerekek) anyukának segítettem, aki nem tudta fizetni a lakásfenntartási költségeket. A nagyváradi polgármesteri hivatal kilakoltatta őket, utcára kerültek, a gyermekvédelem el akarta venni az anyától a gyerekeket. Egy ismerős értesített az esetről, még aznap találtunk egy albérletet, ahova beköltöztek. Az anyukának másnap találtam munkahelyet: takarítania kellett, és hetenként kapott fizetést, a gyerekeket pedig bölcsődébe, illetve napközis iskolai programba sikerült beíratni, ahol délutánig maradhattak és meleg ebédet is kaptak. Akkor jól jött a gyors segítség. A folyamatos családlátogatás és tanácsadás mellett, három hónap alatt sikerült képessé tenni az anyukát arra, hogy önállóan fizesse a járulékokat, és ellássa a gyerekeket. Az eset után egy évvel megpályáztunk egy szociális lakást, amit meg is kaptak, és máig hálásak a nekik nyújtott gyors támogatásnak és kitartó segítségnek.
Az önkéntes munkának valódi, értékes, pozitív hatása van az emberekre, a közösségekre és ezáltal az egész társadalomra.
Fotók: Szántó Ildikó Facebook oldal