Minta és teszt tartalmak

„Barátaink a versenytársaink. Ellenségeink a vevőink.”A fenti szavakkal hívta szövetségbe az 1992-től három éven keresztül működő nemzetközi lizin kartell vezetője társait a fogyasztók ellen. A mondat tömören foglalja össze, miért is tekinthetők a kartellek a fogyasztók legádázabb ellenségeinek, és felderítésük miért egyik legfőbb feladata minden versenyhatóságnak. A kartellező cégek azáltal, hogy felosztják a piacokat vagy megállapodnak az árakban és más értékesítési feltételekben, kiküszöbölik, illetve erősen korlátozzák az egymás közötti versenyt, így képesek egy monopóliumhoz hasonló módon működni és magasabb árakat diktálni.

A versenykorlátozó megállapodások legsúlyosabb esetét a titkosan megvalósított, úgynevezett kőkemény versenykorlátozások jelentik. Ezek a megállapodások a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, a piac versenytársak által történő felosztására (ideértve a versenytárgyalási összejátszást is), vagy termelési, eladási kvóták meghatározására vonatkoznak, s éppen ezért sem kivétel, sem mentesség alá nem eshetnek. Ezek közé tartoznak a közbeszerzési vagy koncessziós eljárások alatt / keretében / során létrejövő megállapodások, összehangolt magatartások is.

Mi a kartell?

A kartell olyan versenytárs vállalatok közötti titkos, kifejezetten versenyellenes szövetség, mely a piacok felosztásával, a termelés korlátozásával, az árak meghatározásával korlátozza a versenyt. Némely más, nem tisztán versenykorlátozó együttműködéssel (ld. egyéb versenykorlátozó megállapodások) ellentétben a kartelleknek semmiféle előnyös hatása nincs és nem is lehet a fogyasztókra, vagy a gazdaságra nézve, így a kartell-megállapodások megkötése tilos, azok a legszigorúbb versenyjogi jogsértésnek minősülnek.

A GVH által, versenyfelügyeleti eljárás eredményeként eddig kiszabott legnagyobb kartellbírságokat az alábbi táblázat foglalja össze:

 

	Ügyszám	Döntés meghozatala	Ügynév	Bírság (e Ft)	Ügytípus
1.	Vj/74/2011.	2013.	Banki kartell	9 488 200	kartell
2.	Vj/174/2007.	2010.	Vasútépítő kartell	7 178 000	kartell
3.	Vj/27/2003.	2007.	Autópálya kartell	7 043 000	közbeszerzési kartell
4.	Vj/51/2005.	2006.	Biztosító kartell	6 814 000	kartell
5.	VJ/8/2012	2016.	BankAdat kartell	4 015 000	kartell
6.	Vj/130/2006.	2009.	Útépítő kartell	2 906 000	kartell
7.	Vj/29/2011.	2014.	Transzportbeton kartell	2 790 200	kartell
8.	Vj/28/2013.	2013.	Gyógyszerkartell	2 443 207	kartell
9.	Vj/69/2008.	2010.	Malomkartell	2 294 300	kartell
10.	Vj/23/2011.	2014.	Lapforgalmazók megállapodása - kartell	2 164 869	kartell

A kartell fajtái

• Árkartell akkor valósul meg, ha a versenytársak rögzítik áraikat, vagy az ár egyes elemeit, ha minimális árakat vagy standard árszámítási képletet határoznak meg, ha döntenek a különböző termékek között alkalmazandó árkülönbségekről, ha egységesítik vagy éppen megszüntetik az árkedvezményeket. Kartellnek minősül a reklámozást megtiltó megállapodás is.
• Piacfelosztó kartellnek minősül, ha versenytársak a piac valamilyen felosztásáról állapodnak meg valamilyen kritérium alapján, történjen ez akár földrajzi terület, idő, termék vagy meghatározott ügyfélkör szerint.
• Szintén kartellnek számít, ha a vállalkozások a megtermelt/értékesített mennyiségben vagy kapacitásaikban, illetve ezek korlátozásában állapodnak meg.

Közbeszerzési kartellek

A kartellek egyik jellegzetes fajtája a versenytárgyalásokon, közbeszerzési eljárásokon és más pályázatokon való – versenytárs ajánlattevők közötti – összejátszás. Ilyenkor a pályázók általában előzetesen megállapodnak arról, hogy ki nyeri magas áron a tendert, míg a többiek nem pályáznak, eleve versenyképtelen ajánlatokat adnak be, esetleg visszavonják ajánlataikat. Ebbe a körbe tartoznak az alább felsorolt módszerek.

• Versenyjogi szempontból a legártatlanabbnak tűnő összehangolt magatartásnak a vállalatok közötti információs kartell számít. Ilyen esetben az ajánlattételi felhívás megjelenése után a piaci szereplők kölcsönösen tájékoztatják egymást indulási szándékaikról, igyekeznek kipuhatolni azt, hogy a versenytársak mennyiben érdekeltek – vagy esetleg ráutaltak – a megrendelés elnyerésében, kapacitásaik mennyire vannak lekötve stb., így igyekeznek az árversenyben elfoglalt helyüket beazonosítani. Az előkészítés fázisában folytatott információcsere azért tilos, mert az ajánlat elkészítésének függetlenségét csorbítja és ezért versenytorzító hatású.
• Az információs kartell súlyosbított változata a szívességi kartell, amikor a nyerésben kevésbé érdekelt vállalkozás megteszi a másiknak azt a szívességet, hogy színlelt ajánlatot tesz, például úgy, hogy nyilvánvalóan értékelhetetlen ajánlatot ad be, vagy „véletlenül” késve érkezik a tenderbontásra, amikor már lejárt az ajánlattételi határidő és nem lehet befogadni az újonnan jött pályázati anyagot.
• Ennek ellentettje is előfordulhat az ún. ajánlat-elfojtás esetében, amikor a vállalatok egymás közül kiválasztják azokat, akik az adott alkalommal nem adnak be ajánlatot vagy esetleg visszavonják a már benyújtott ajánlatukat. Ez a piacfelosztó kartell legegyszerűbb formája.
• Tipikus versenyellenes megállapodás az ajánlattevők áregyeztetése: ennek keretében konkrét megállapodás születik arra nézve, hogy ki milyen árajánlatot tesz, tehát az ajánlattevők maguk között előre eldöntik, ki viszi el a megrendelést.
• Az áregyeztetés és a piacfelosztás keresztezése az ún. körbenyeréses rendszer kialakítása, amikor a viszonylag szűk (földrajzi) piacon a nyertes szerepköre körbe forog, tehát a versenytársak abban állapodnak meg, hogy a megismétlődő vagy a földrajzilag elkülönülő pályázatok során mindig más és más nyer.

A közbeszerzési és koncessziós eljárásban kötött (vagyis a közpénzek felhasználásához kapcsolódó) versenyt korlátozó – a pályázat eredményének befolyásolása érdekében az árak (díjak), illetőleg egyéb szerződési feltételek rögzítésére, illetve a piac felosztására irányuló – megállapodás megkötését, illetve összehangolt magatartás tanúsítását, vagy a vállalkozások társulásának ilyen célú döntése meghozatalában való részvételt a Büntető Törvénykönyv is tiltja. Elkövetését bűncselekménynek minősíti, amely esetében a versenykorlátozó megállapodásban részes cégvezetők akár 5 év szabadságvesztés büntetéssel is sújthatóak!

Hogyan ismerhető fel a kartell?

A kartellek képesek magasabb árakat diktálni, ami jelentős károkat okoz vásárlóiknak. E vásárlók lehetnek végfogyasztók, de gyakran maguk is vállalatok, vagy az állam pénzét költő intézmények, akik beszerzéseik révén kerülnek szembe beszállítóik jogellenes szövetségével. A GVH mindent megtesz a kartellek felderítése érdekében, és szigorúan bünteti a kartellezőket. A kartellek felszámolásához bizonyítani kell a kartell létét, amihez jelentős segítséget jelentenek a vevőktől kapott információk. Kellő odafigyeléssel maguk a vevők, a beszerzéssel foglalkozó szakemberek is felismerhetik a kartellre utaló jeleket, és a GVH értesítésén túl maguk is tehetnek azért, hogy megvédjék magukat a kartellező eladóktól. Ehhez azonban először fel kell ismerniük, hogy egy kartellel állnak szemben. Ehhez szolgál segítségként az alábbi – korántsem teljes – lista, mely néhány olyan jelre hívja fel a figyelmet, mely a versenytárgyalásokon előforduló kartellekre utalhat. Alapjában véve elmondható, hogy minden, a versenyző vállalatoktól várható ajánlattételtől, piaci viselkedéstől eltérő magatartás és arra utaló jel gyanús. Az alább felsorolt jelenségek természetesen csak utalhatnak kartellre, de nem feltétlenül jelentik, hogy az az adott esetben ténylegesen meg is valósul.

Kartell-gyanút megalapozó tényezők lehetnek többek között:

• Jelentősen esik az ár, amikor egy új, illetve ritkán ajánlatot tevő (de a többi szereplőhöz hasonló) vállalat is megjelenik.
• Egy vállalat jelentősen eltérő ajánlatokat ad különböző esetekben, annak ellenére, hogy a költségek nagyjából hasonlóak.
• Árazonosság, így különösen: hosszabb ideig változatlan árak, vagy korábbi változékony árak után kialakuló árstabilitás.
• Jelentős áremelkedés, pedig költségváltozás nem indokolná.
• Az előállított termékmennyiség csökken, pedig a kereslet erős.
• A kedvezmények hirtelen megszüntetése.
• A piaci szereplők versenytársaikhoz igazítják, egységesítik az értékesítési feltételeket.
• Információ arról, hogy egyes versenyzők találkoztak, egyeztettek.
• Helyi és messzebbről beszállító vállalkozások ugyanakkora szállítási költséget számolnak el, vagy ugyanolyan módon számítják a szállítási költségeket.

Versenytárgyalásoknál a fentieken túl

• A szokásosnál jóval kevesebb ajánlattevő tesz ajánlatot.
• Egy vagy több vállalat visszavonja az ajánlatát (vagy a döntés felülvizsgálatára vonatkozó kérelmét), majd a győztes alvállalkozóként bevonja őket a projektbe.
• Az ajánlatok formája, külalakja, a bennük lévő hibák (betűhibák, tartalmi hibák) hasonlóak.
• Egyes ajánlattevők teljesen egyforma, részleteiben is azonos árakat jelölnek meg.
• Ugyanazok a kellékek, mellékletek, igazolások hiányoznak az ajánlatokból.
• Számottevő különbség van a legalacsonyabb ár és a többi árajánlat között.
• Az egyik ajánlattévő bizonyos ismereteket árul el a tenderbontás előtt versenytársa(i) pályázatáról.
• Körbenyerés: majdnem ugyanazok a szereplők vesznek részt több versenytárgyaláson, és mintha mindig más nyerne.
• A tender győztes bevonja a sikertelen ajánlatot adó vállalatokat vagy egy részüket alvállalkozóként.
• A tender győztes hirtelen eláll a szerződéskötéstől, arra kényszerítve a kiírót, hogy a második legjobbal szerződjön.
• Egymást követő pályázatokon ugyanaz a vállalat nyer, miközben majdnem ugyanazon versenytársak sikertelen ajánlatokat tesznek.
• Mit és mennyit veszít a kartellen az ország, és valamennyi polgára?

A kartellek működése által sokféle közvetlen és közvetett kár éri a fogyasztót. E károk pontos számszerűsítése nagyon nehéz az egyes konkrét esetekben, illetve általánosságban is, sőt, időnként szinte lehetetlen. Nemzetközi tapasztalatokból kiindulva azonban – sok száz kartell magatartása alapján – képet lehet alkotni a kartellek okozta károk együttes mértékéről Magyarországon. A külföldi és magyar példákban egyaránt megfigyelhető felárak által jól szemléltethető a fogyasztók többletkiadásainak növekedése és nagyságrendje a kartellek következtében. A kartellek okozta társadalmi károk azonban ennél jóval nagyobbak. A magasabb ár miatt a piacon kevesebb termék jelenik meg, mint versenykörülmények között, a piacon megszűnő versenynyomás pedig érdektelenné teszi a vállalatokat a termékválaszték bővítésében és a minőség javításában. Mindazonáltal ez utóbbi tényezők számszerűsítésének nehézségei miatt az alábbiakban csak az árfelhajtó hatást érzékeltetjük a kartellek számos káros hatása közül.

A kartellár (vagyis a kartell következtében érvényesülő ár) és a versenyár (ami abban az esetben érvényesült volna, ha lett volna verseny) összehasonlításával számszerűsíthető az adott kartell árfelhajtó hatása, azaz, az áremelés mértéke a verseny korlátozásából adódóan.

Autópálya kartell – 28 százalékos áremelés

 

Rendkívül szemléletes példa a kartellre a GVH történetének egyik legnagyobb bírságát eredményező autópálya-kartell. A GVH 2003 februárjában indított eljárást a Nemzeti Autópálya Rt. által az M7 balatonszárszói, az M3 görbeházai valamint az M7-M70 Becsehely és Letenye közötti szakaszának megépítésére 2002 augusztusában kiírt, nyílt, előminősítéses közbeszerzési pályázaton induló vállalkozások ellen. A versenyhivatal valószínűsítette, hogy a pályázók összehangolták ajánlataikat, és felosztották egymás között az összesen mintegy 60 km-es szakasz megépítését. A GVH a vállalatoknál tartott helyszíni vizsgálat idején több olyan dokumentumot is lefoglalt, amelyek alapján a jogsértés megállapítható volt. A Strabag Rt. egyik vezetőjétől lefoglalt feljegyzés utalt olyan „költség alapú árakra”, amelyek iránymutatásként szolgálhatnak az ügyben a versenyárra nézve. A feljegyzés szerint a „költség alapú” ár 90 milliárd forint lett volna, amely elvileg közelít a piaci árhoz tökéletes verseny esetén. Ha az önköltségekre az építőipari vállalatok 2002-es átlagos haszonkulcsának (5,2 százalék) megfelelő profitot is rászámítjuk, és ezt versenyárnak tekintjük, elmondható, hogy az útszakaszok megépítése kb. 94-95 milliárd forintból lett volna megvalósítható egy létező versenyben. Még ha nagyvonalúan e haszonkulcs kétszereséből indulunk is ki, a projekt 100 milliárd forintból kivitelezhető lett volna. A kartell ennél 28 százalékkal magasabb nettó áron, 128 milliárd forintért vállalta a feladatot. Az útépítők e tiltott szövetsége tehát legalább 28 milliárd forinttal károsította meg a fogyasztókat. Hogy az összeg érzékelhető legyen: kétszerese annak, amennyit az állam 2014-ben bölcsődei ellátásra fordít.

A Paksi Atomerőmű bérszámfejtési rendszere – 46 százalékos áremelés

Két informatikai vállalkozás, az SAP és Synergon versenykorlátozó megállapodásában szintén volt utalás versenyárra. A Paksi Atomerőmű Rt. 2004 áprilisában írt ki pályázatot a bérszámfejtési rendszerével kapcsolatos informatikai fejlesztésekre. A GVH vizsgálata megállapította, hogy a két vállalkozás a tender időszakában tárgyalást folytatott egymással, kölcsönösen megállapodott a tenderrel összefüggésben betöltendő szerepekről, és összehangolták ajánlataikat. Ilyen körülmények között a tenderen győztes SAP 365 millió forintért nyerte el a szolgáltatás nyújtásának jogát. A versenyhivatal hozzájutott az egyik érintett vállalkozás egy munkatársának üzenetéhez, amely így szólt:

„A projekt normál áron 200-250 millióból is megcsinálható. A szerződéses ár 360 millió körül van, ami elég jelentős extraprofit […].”

Bár a „normál ár” ebben az esetben nem feltétlenül azonos a közgazdasági értelemben vett versenyárral, az üzenet mégis jól mutatja a kartell működéséből származó áremelés nagyságrendjét. Még ha a „normál ár” felső határát, a 250 millió forintot tekintjük is versenyárnak, a kartellár ezt is 46 százalékkal, 115 millió forinttal haladta meg. A fogyasztókat ért kár mértékét szemlélteti, hogy ez az összeg elegendő lett volna tizenöt-húsz faluban a teljes körű internet hozzáférést lehetővé tevő WiFi-hálózat kiépítésére, vagy akár hét-nyolcszáz új számítógép beszerzésére általános vagy középiskolák számára.

Autópályák 40 százalékkal olcsóbban?

 

Az M7-es autópálya Balatonkeresztúr és Nagykanizsa közötti szakaszának megépítésére kiírt közbeszerzési eljárás is jól illusztrálja a verseny jelentőségét. A korábbi autópálya-építési pályázati rendszer megváltoztatása soha nem látott versenyt, és ez által alacsonyabb árat eredményezett.

A 2000-es évek elején mindig ugyanaz a monopolhelyzetű állami konzorcium kapott megbízást autópálya-építésre, gyakorlatilag nem volt verseny az autópálya-építés piacán. 2002 után ugyan megindult az autópálya-építésre képes cégek versenyeztetése, de a tendereken résztvevő vállalkozások sokszor kartell-megállapodásokkal küszöbölték ki a versenyt, és ahelyett, hogy egymásnál kedvezőbb feltételeket kínáltak volna, inkább felosztották egymás között a feladatokat, és emelték áraikat. A GVH több esetben is eljárást indított, a Versenytanács csak 2004-ben öt építőipari közbeszerzéssel kapcsolatos kartellügyben hozott döntést.

A Nemzeti Autópálya Zrt. jelentősen változtatott az M7-es autópálya utolsó szakaszának megépítésére kiírt pályázat feltételein a korábbi gyakorlathoz képest. A részvételt korlátozó előírások eltörlése, illetve megváltoztatása növelte a megmérettetésre vállalkozók számát. Az így élesedő verseny hatására a kivitelezési ár a 2000 óta kiírt tendereken tapasztalt árhoz képest lefelé mozdult: a győztes pályázó minden várakozást és korábbi árat „alulmúlva”, 43,8 milliárd forintért vállalta az útszakasz megépítését. A médiában a gazdasági miniszter 40 százalékos árcsökkenésről számolt be a korábbi autópálya-építések árához képest. Az erősebb versenynek köszönhetően – a műszaki feltételek könnyítése mellett – a magyar állam összességében mintegy 30 milliárd forintot spórolt meg az M7-es autópálya utolsó szakaszának megépítésén. Ez az összeg körülbelül akkora, mint amennyibe a 2013. júniusi ár- és belvíz miatt a települések, a gazdák, az állami szervek és a helyreállítás költségei kerültek az államnak.

 

Győri autósiskolák: jogosítvány-szerzés 15 százalékkal drágábban

 

2012-ben 15 győri autósiskola cégvezetője – vagyis egy kivétellel a város összes személygépjámű-oktató vállalkozása – találkozót tartott, amelyen a tanfolyamok árának összehangolt emeléséről állapodtak meg. A találkozón elhangzottakat a GVH később a szervezők egymásnak írt e-mail üzeneteiből tudta rekonstruálni.

„Az elképzelésem a ma délutánira: első lépésben próbáljuk meg május 1-től 10.000,- Ft-tal megemelni a B-t [a B kategóriás autóvezetői jogosítvány tanfolyamát], második lépésben június 1-től szintén 10.000-el a B-t” – írta az egyik résztvevő.

Az autóvezetői jogosítvány megszerzésének ára a városban korábban is szűk sávban, jellemzően 129 ezer forint körül mozgott. A megbeszélésen a vállalkozások a díjak 20 ezer forintos emeléséről döntöttek, majd mindannyian szinte hajszálpontosan végre is hajtották. Az autóvezetői engedély megszerzésének átlagos ára 149 ezer forintra nőtt, vagyis a törvénysértő megállapodás nagyjából 15 százalékkal emelte Győrben a tanfolyamok díját. Mivel a jogszabályok alapján csak akkreditált oktatók tarthatnak járművezetői képzést, a tanfolyam elvégzése pedig feltétele a jogosítvány megszerzésének, az autósiskolák kartellje lényegében megkerülhetetlenné vált a győriek számára. A vállalkozások mai áron számítva csaknem 70 millió forintos kárt okoztak a fogyasztóknak.

Az előbbiekben említett példák és egyszerű számítások célja a kartellek által okozott társadalmi károk nagyságrendjének érzékeltetése. A GVH által 2008-2018 között felderített legnagyobb kartellek – mai áron számítva, vagyis az inflációval korrigálva – még a legóvatosabb becslés szerint is több mint 157 milliárd forinttal károsították meg a fogyasztókat. Ez az összeg azonban mindössze a kárra vonatkozó alsó határként értelmezhető, hiszen a számításhoz a legtöbb esetben csupán 10 százalékos áremelésből indultunk ki, miközben több száz kartell árazási gyakorlata mutatja, hogy az átlagos áremelés mértéke ezt messze meghaladja. E becslés továbbá kizárólag azokat a károkat veszi figyelembe, amelyek a fogyasztókat a drágulás miatt érték, így figyelmen kívül hagyja a kartellek számos egyéb káros hatását – nem is beszélve azon kartellekről, amelyek feltárása még folyamatban van. Legyen szó tojásról, autósiskolai óráról, grafikai szolgáltatásról, autópálya-építésről, egyszerű bolti vásárlásról vagy éppen közbeszerzési eljárásról, a kartellek jelen vannak, és az általuk okozott társadalmi kár hatalmas. A versenytársak közötti összejátszás a legsúlyosabb versenyjogi sérelemnek minősül, ezek hatékony felderítése és megfelelő büntetése közérdek.

1. táblázat: Adott időszakban a lezárt ügyekben felderített kartellek által (vélhetően) okozott kár
(konzervatív, leegyszerűsített számítás)

Időszak	Kartellek által okozott kár (Ft, 2019-os áron, inflációval korrigálva [1]
2008.	0
2009.	13 262 507 508
2010.	21 906 960 663
2011.	56323 032
2012.	65955 957 978

 

---

 [1] Éves átlagos fogyasztói árindex.

 

Mit és mennyit veszíthet a kartellező vállalkozás és cégvezető?

A kartellben való részvétel a fogyasztók rovására jelentős előnyöket kínál a vállalkozások számára. Ezért lépnek fel a versenyhatóságok egyre keményebb eszközökkel a kartellek felderítése és felszámolása érdekében. Ha a kartellre fény derül, a résztvevő vállalatoknak és vezetőiknek komoly negatív következményekkel kell számolniuk.

A kartell egyik legsúlyosabb következménye a negatív publicitás, ami abból fakad, hogy a kartell kapcsán a vállalat – vagy akár adott cégvezető – neve negatív kontextusban jelenik meg. Ez romba döntheti évek PR erőfeszítéseit, hosszabb időre nyomot hagy a vállalat imázsán, vagy akár akadályt jelenthet a cégvezető későbbi karrierje szempontjából (ld. Vahl Tamás-ügy).

A kartellezés a legsúlyosabb versenyjogi jogsértés, az ilyenben vétkes vállalkozást a GVH ennek megfelelően komoly pénzbírsággal bünteti. A GVH 2002 és 2006 között 20,2 milliárd Ft kartellbírságot, 2006 és 2015 között pedig 55,2 milliárd Ft kartellbírságot vetett ki, és volt olyan vállalkozás, amely egy ügyben 5,3 milliárd Ft-os bírságot kapott!

A kartell által megkárosított vevők a kartellező vállalkozás ellen polgári jogi eljárás keretében kártérítési pert indíthatnak. Az ilyen perekben kikényszerített kártérítések a versenyhatóság által kivetett bírságot is jóval meghaladhatják. A kilencvenes évek végéig működő, a nemzetközi vitaminpiacot irányító vitaminkartell esetében például az USA egyik versenyhatóságaként eljáró Igazságügy Minisztérium 900 millió dolláros bírságot vetett ki, a bíróságok pedig magán kártérítési perekben további egymilliárd dollárt ítéltek meg a károsultaknak.

A közbeszerzési és koncessziós eljáráson kartellező vállalkozással szemben a bíróság egyéb szankciókat is alkalmazhat. Ilyenek többek között a közbeszerzési eljárástól való eltiltás, vagy az önkormányzati, állami és európai uniós pályázatokból történő részesülés tiltása.

Büntethető nemcsak a kartellező vállalkozás, mint jogi entitás, de az azt képviselő, a kartell-megállapodást kötő cégvezető személyesen is: a kartellezést 2005 szeptembere óta a bíróság öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatja, ami aligha lesz a vezetői önéletrajz legfényesebb eleme.

Nem csak, hogy jelentős kárral jár, ha bebizonyosodik egy cég kartellben való részvétele, de nem is csak saját ügyességén múlik, hogy elkerüli-e a felfedezést és a felelősségre vonást. Nem bízhat meg kartelltársaiban sem: azok is ösztönözve vannak, hogy a kartellről elsőként szolgáltassanak információkat a versenyhivatalnak, mentesülve ezáltal a bírságtól (engedékenységi politika), amit viszont a többiekre kirónak – ezáltal versenyelőnyre is szert téve – és otthagyva a kartelltársakat a slamasztikában. Más esetben pedig egy elégedetlen, esetleg a cégtől már eltávozott munkatárs „bosszúja” is okozhatja a kartell bukását (informátori díj).

A fentieknek megfelelően kartellezni utólag nagyon drágának bizonyulhat a cég és tisztviselői számára, és nagyon nagy kockázatot vállal, aki belevág. Ha pedig egy cég már elkövette a hibát és részt vesz egy kartellben, érdemes fontolóra vennie, hogy a kartellről a GVH-nak (illetve az Európai Bizottságnak) információkat szolgáltatva mérsékelheti a leleplezéssel járó számos negatív gazdasági következményt. A felelős tisztviselő vallomásával pedig elkerülheti a büntetőjogi szankciókat.

Példák

Az alábbi táblázat bemutat néhány tipikus magatartást, amelyek kartellnek minősülnek, valamint azok párjaként bemutatja a versenyjog által nem tiltott magatartásokat.

Ami megfelel	Ami nem felel meg
Egy vállalkozás önálló döntése arról, hogy milyen árakat alkalmaz a piacon.	Versenytársak közötti megállapodás áremelésről vagy konkrét árszintről.
Egy vállalkozás önálló döntése arról, hogy milyen szinten termel.	Versenytársak közötti megállapodás termelés vagy forgalmazás visszafogásáról, korlátozásáról.
Egy vállalkozás önálló döntése arról, hogy mely fogyasztókkal, üzletfelekkel áll üzleti kapcsolatban.	Versenytársak közötti megállapodás fogyasztók vagy üzletfelek meghatározott körének valamely termék beszerzéséből való kizárásáról.
Piaci verseny keretében a versenytársak ügyfeleinek megszerzése, jogszerű eszközökkel való átcsábítás.	Valamely (pl. alacsony árakat kínáló) versenytárs kiszorítására szervezett kartell.
Egy vállalkozás önálló döntése arról, mely beszállítókkal áll üzleti kapcsolatban.	Versenytársak közötti megállapodás bizonyos beszállítók bojkottjáról.